Első zenekarunkban a hatvanas évek közepén rám a gitáros szerepet osztották. Hamarosan kiderült, hogy jobban érzem magam a dobok mögött. Meghatározó dobos élményem Kovács Gyula volt, egy 1968-as ceglédi "Róna Jazz" rendezvényen. Elementáris erővel vetettem magam a téma minden ágába. Kezdetben tanultam, játszottam, hangszereket terveztem, később tanítottam, koncerteket-kiállításokat rendeztem, publikáltam. Nagyon érdekelt, hogy a különböző dobkészítő cégek a hangszerek építésénél felmerülő műszaki-akusztikai problémákat, hogyan oldják meg. Véletlenül jutottam hozzá eredeti Mogyorósi, Sternberg és Wagner katalógusokhoz, melyekből képet kaptam a háború előtti magyar hangszergyártás magas színvonaláról. A 70-es évektől állandó látogatója lettem a Dubán és Medveczky cégeknek, illetve a Kozmosz hangszerkészítő szövetkezetnek és a Triál hangszerboltjainak. A nyugati hangszergyárak működéséről semmi támpontom nem volt, be kellett érnem a külföldet járó dobosok elbeszéléseivel. Miután a hivatalos csatornákon kevés információ szűrődött be a vasfüggöny mögé 1971-től elkezdtem levelezni a világ vezető ütőhangszergyáraival. Néhány év alatt akkora ismeretanyag gyűlt össze, ami egy kiállítás megrendezésére inspirált. Ez a "Dob története" címet viselte és 1979-ben volt Cegléden.

Második kiállításom már kevesebbet markolt, de mélyebbre ásott. A több ezer éves ütőhangszeres múlt utolsó száz évét: a jazzdob fejlődését vette célba. A "Százéves a Jazzdob" című kiállításra 1990-ben került sor Kecskeméten. Ez a kiállítás döbbentett rá, hogy nagyon kevés hangszer és dokumentum maradt Magyarországon a századforduló és a második világháború közötti időkből. Elhatároztam, hogy megpróbálom felkutatni és rendszerezni ezeket. 1992-ben gyűjteményem első darabjaiból szüleim házának autógarázsában létrehoztam egy kis múzeumot. Az események gyorsan híre ment és a dobos szakma néhány hónap leforgása alatt ellátogatott Ceglédre.

Egyre több újsághír, TV riport tudósított a gyűjteményről. A dobmúzeum - noha csak egy garázsban volt - felsorakozott Cegléd látványosságai közé. Sok ismert zenész, hangszerkészítő, a dobosgálák fellépő művészei megfordultak itt, de a város vezetői is előszeretettel hozták vendégeiket. 1995-ben műszaki-zenész és dekoratőr előéletem összegzéseként született meg saját tervezésű hangszerem a Turbo Designer. Ez a szerelés 1999-ben sikerrel szerepelt a frankfurti zenei vásáron, ma a múzeum legnagyobb vitrinjében található. Kialakítottunk egy restauráló műhelyt. Sok behatás ér egy hangszert 60-80 év alatt. Ezeken segít a dobgyógyítás avatott kezű mestere: Siska Gyula barátom.

A garázst gyorsan kinőtte a gyűjtemény. Cegléd Város Önkormányzatához fordultam egy reprezentatív városi hangszermúzeum megvalósításának gondolatával. A város vezetése 1997-es döntésével a dobmúzeum ügyét egy 300 m²-es ingatlannal segítette elő. Az objektum a város főterén állt műemléki környezetben, lepusztult állapotban. A felújítás családtagjaim és az üggyel együtt érző barátaim segítségével három évig tartott. Az ünnepélyes megnyitóra - melyet a hazai dobos - és ütőhangszer forgalmazó szakma is megtisztelt jelenlétével – 2000. november 27-én került sor a ceglédi Polgármesteri Hivatal dísztermében. A dobmúzeumot - ahogy 1979-es és 1990-es kiállításaimat is - Gonda János zeneszerző, zongoraművész nyitotta meg.

A múzeum hangszereken, fotókon, személyes tárgyakon keresztül mutatja be egykori legendás dobfelszerelések, híres dobosok és dobkészítő mesterek történetét.Újkori történelme óta a dobmúzeumot a hazai érdeklődőkön túl huszonnégy ország látogatói tüntették ki érdeklődésükkel.